Tudjátok, a jövőbe sokan szeretnének belenézni, de ha tényleg eléjük tárulna a lehetőség, hogy megtegyék, lenne hozzá elég merszük? Kétlem...
A jövő ijesztő, tele lehet örömmel de akár tragédiával is. Minden múlandó, és amit a jelenben épp elértünk, megkaptunk vagy birtoklunk, korántsem biztos, hogy örökre velünk marad.
2013 egyszerre volt jó és a rossz, fájdalmas és örömteli, a lezárások és újrakezdések éve, mindenképpen sűrű és számomra figyelemreméltó. Annyi minden történés, emlék, érdekesség, mely bennem él egy életre, még ha azóta azokból semmi nem maradt meg.
A perceket olykor lassan vánszorgónak érezzük, de ha visszatekintünk a múltba, furcsán gyorsnak találjuk az elmúlt napokat, heteket, hónapokat... Ilyenkor sokan azt hisszük balgán, hogy ennél jobb dolgok nem történhetnek velünk, inkább csak reménykedünk, hogy "majd egy szép nap...".
Nos... ez a része rajtunk is eléggé múlik. Persze, hogy emlékekből táplálkozunk, hiszen a történések tettek minket azzá, akik vagyunk, azok adták az élettapasztalatot és azokból tudjuk, mi az ami örömet okoz számunkra és mi az, ami fájdalmat. De nem szabad botortalan módon kapaszkodni beléjük, inkább csak olykor-olykor felidézni őket a haverokkal, családdal, kedvesünkkel.
Ha a múltba kapaszkodunk képtelenek leszünk előre mozdulni, stagnálni fogunk, nem találunk célt, okot az életünknek.
2013... hogy miért is oly érdekes számomra? Képzelj el egy évet, amit úgy indítasz, hogy egy 0-24-