Elmélkedések érthetetlen dolgokról

Tudjátok, a jövőbe sokan szeretnének belenézni, de ha tényleg eléjük tárulna a lehetőség, hogy megtegyék, lenne hozzá elég merszük? Kétlem...

A jövő ijesztő, tele lehet örömmel de akár tragédiával is. Minden múlandó, és amit a jelenben épp elértünk, megkaptunk vagy birtoklunk, korántsem biztos, hogy örökre velünk marad.

2013 egyszerre volt jó és a rossz, fájdalmas és örömteli, a lezárások és újrakezdések éve, mindenképpen sűrű és számomra figyelemreméltó. Annyi minden történés, emlék, érdekesség, mely bennem él egy életre, még ha azóta azokból semmi nem maradt meg. 

A perceket olykor lassan vánszorgónak érezzük, de ha visszatekintünk a múltba, furcsán gyorsnak találjuk az elmúlt napokat, heteket, hónapokat... Ilyenkor sokan azt hisszük balgán, hogy ennél jobb dolgok nem történhetnek velünk, inkább csak reménykedünk, hogy "majd egy szép nap...".

Nos... ez a része rajtunk is eléggé múlik. Persze, hogy emlékekből táplálkozunk, hiszen a történések tettek minket azzá, akik vagyunk, azok adták az élettapasztalatot és azokból tudjuk, mi az ami örömet okoz számunkra és mi az, ami fájdalmat. De nem szabad botortalan módon kapaszkodni beléjük, inkább csak olykor-olykor felidézni őket a haverokkal, családdal, kedvesünkkel.

Ha a múltba kapaszkodunk képtelenek leszünk előre mozdulni, stagnálni fogunk, nem találunk célt, okot az életünknek.

2013... hogy miért is oly érdekes számomra? Képzelj el egy évet, amit úgy indítasz, hogy egy 0-24-

Egykoron boldog voltam... Most nem vagyok, nem tudom miért nem. Nem tudok rájönni, hogy mi hiányzik az életemből. A szeretet, vagy a fájdalom, amit a szeretet elbukásával "nyer" az ember. Pár éve nem érdekelt, ha elbukok baráti kapcsolatot azzal, ha bevallom érzelmeimet. Ezeket a döntéseimet nem bánom, bevallottam az igazat. Ma már lassan nem marad senki akit el tudnék veszíteni a barátaim közül. Mindenki éli a sajá felnőtt életét. Iskola, munka, családalapítás, kinek mi jutott vagy mit választott. Egyre jobban kezdem úgy érezni, hogy valóban meg kell volna rekednem valahol a késő kamaszkor határán. Mai napig úgy kezelek mindent, mint akkor. Nem érdekel semmi, nincs célom az életben, vágyaim pedig többnyire a jelenre korlátozódnak, nem igazán tervezek egy hónapnál nagyobb távlatra. Ezzel a fő probléma, hogy hasonló hozzáállást várok el mindenkitől és ezzel elriasztom magam körül az embereket. Hogy miért? Mert a legtöbben klisék szerint élnek. Tervezgetnek, hajszolják a jövőt, hajszolják az álmaikat, nem foglalkoznak a múlttal, csak amikor visszaüt. Nem foglalkoznak a jelennel, csak ha valami okból rádöbbennek, hogy a jelen a legfontosabb. Az ábrándozás arra készteti az embereket, hogy az eljövő valószínűsíthető tények alapján hozzák meg a döntéseiket. Csakhogy ez nem mindig kifizetődö a jelenre nézve. Ilyenkor szoktuk azt érezni, hogy "bárcsak másképp csináltam volna". Nem véletlen. Általában az első gondolat a helyes, mondják a nagy öregek mindig. Ezt legtöbben félreértelmezzük. Amikor olyan döntés elé állít minket az élet, ami keményen kihathat a jövőnkre is, általában egyből tudjuk a választ, csak elkezdünk kombinálni, hogy mi lesz akkor, ha mégse jól döntünk. Ebből erednek a hibás választások, melyek későbbiekben lelkiismeret-furdalást okoznak.

Emberek, éljetek a jelennek, éljetek a vágyaitoknak és ne mindent kényszeresen az alapján határozzatok meg, hogy "mi lesz akkor, ha...". Akkor majd az lesz a jelen és újra lehetőségetek lesz dönteni hogy hogyan tovább. El lehet engem most ítélni, lehet mondani rám, hogy "hülye barom, minek írkál marhaságokat...", de valahol mindannyian érezzük, hogy jobb lenne néha csak úgy lenni, felelősség nélkül, csesztetések nélkül, elvárások nélkül. Még ha nem is vagytok ilyenek állandóan, vagy nem akartok ilyenek lenni állandóan, akkor is megtehetitek, hogy olykor elengeditek magatokat és olyant tesztek, amit egyébként nem tennétek.

Hogy miért? Mert valahol legbelül mindannyian gyerekek vagyunk, akik csak felhőtlen szórakozásra vágynak, hogy teljesen kikapcsolhassuk az agyunkat és megpihentessük megfáradt lelkünket!

"Ne vedd túl komolyan az életet, úgyse kerülsz ki belőle élve!"